Egy valódi csoda története

2000. december 31-én szilveszterre készültünk. Már Karácsonykor megbeszéltük kedves barátainkkal, hogy jó lenne, ha együtt búcsúztatnánk el az óévet. Nagy várakozással teltek el a 2 ünnep közti napok. Számomra különösen fontos volt ez a szilveszter, hiszen a párommal 1 éves évfordulót is ünnepeltünk egyben. A nyáron összeköltöztünk, s szeretettel vártuk, hogy vajon mikor fog megfoganni az első babánk?! Már sok barátnőmtől hallottam, hogy milyen várandós kismamának lenni. Sokan elmesélték, hogy mi volt náluk a terhesség első jele. Kivétel nélkül mindegyik csak akkor vette észre a terhességét, amikor már 1-2 hetet késett a menzesze, esetleg hányingerük volt, így megcsinálták a terhességi tesztjüket. Azért tartom az én esetemet különlegesnek, mert velem ez máshogy történt. Azt nem tudom, hogy egyedi eset vagyok -e, vagy csak az ismerőseim között nincs olyan, aki úgy érezte a terhesség első jelét, mint én. Ezt majd a kedves olvasó eldönti, hallott -e már hasonló esetről.

Igaz, hogy első babás anyuka voltam, még sosem voltam terhes előtte, így nem tudhattam, hogy milyen érzés is az. De számomra már a fogantatás pillanatában nagyon különleges, kellemes, de ugyanakkor izgalmas érzés fogott el. Egyszerűen bizsergett az alhasam. Nem tudtam, hogy mi ez. Nem gondoltam arra, hogy ez lehet a terhesség első jele. Mivel ez a furcsa érzés nagyon is kellemes volt, így szerettem volna, ha ez az állapot minél tovább tart. Szerettem volna akár egész este az ágyban lenni, olyan jó, friss, meleg érzés volt.

Tulajdonképpen nem is volt kedvem elmenni szilveszterezni. Még néhány órát otthon maradtunk, de utána mégis csak elmentünk, hiszen mégis csak egyszer van szilveszter egy évben! Ekkor még nem is sejtettem, hogy milyen élményben lesz részem. Az történt, hogy már jócskán táncoltunk, arra is emlékszem, hogy épp Zorba táncát jártuk, amikor egyszer csak a bal kézfejem kissujjánál egy görcsös, fájdalmas nyilalás hasított belém. Nagyon megijedtem, mert előtte még sohasem éreztem ilyet. Egyszerűen a zsibbadástól a nyilalásig, a görcs érzetén keresztül mindenfélét éreztem. Ez az érzés elkezdett felfelé jönni. Nagyon megijedtem! Próbáltam szólni a többieknek, de ők már mámoros állapotban voltak, s csak nevettek rajtam, azt hitték, csak kibúvót keresek az egyre gyorsabb ütemű Zorba-táncból. Mikor már kezdtem kétségbe esni, hogy most le fog bénulni a bal karom, akkor jött megint a bizsergés. Szerencsére ez már nem volt félelmetes, inkább az a délutáni kellemes érzés volt. Főleg azért mondom ezt, mert ez a bizsergés a bal kezemtől egészen az alhasamig "elvándorolt". Ott pedig úgy elvágták, mintha nem is történt volna semmi. Bár kicsit félve, de visszaálltam táncolni, átbuliztuk az egész éjszakát. Egyéb különleges élményem nem volt már. Hajnalban, mikor sétáltunk hazafelé, megkérdeztem a páromat, hogy szerinte mi lehetett ez?! Csak annyit kérdezett, hogy mit szólnék ahhoz, ha az alhasi bizsergés érzése lenne a terhesség első jele? Azt válaszoltam, hogy én lennék a világ legboldogabb nője.

Ezután már nem beszéltünk róla, bár titkon én is reméltem, hogy hamarosan kismama lehetek. Nem tartott soká a várakozásom, ugyanis 2 és fél hét után én is megvehettem az első terhességi tesztemet, mint ahogy a barátnőim mesélték korábban. Nálam is bebizonyosodott, hogy igen kisbabám fog születni! Rögtön visszaemlékeztem az idei különleges szilveszterre és én ekkor bizonyosodtam meg arról, hogy a terhesség első jele nálam az alhasi bizsergés volt. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez. Valószínűleg nagyon érzékeny lehetek. Engem nagyon-nagyon boldoggá tett ez a különleges érzés. Azóta is szívesen emlékszem vissza 2000 szilveszterére.

Köszönet e terhesség első jele cikk olvasásáért.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak